Kiskõrösön született 1823. jan. 1-én. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetõvé tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az elõnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen õ mondta a búcsúbeszédet. 1838-ban iratkozott be a selmeci liceumba.
Itt a magyar önképzõkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítõmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral.
Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent elsõ verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos mûveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842-43-ban elõször Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészeskedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyûlési tudósításokat másolta. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fõvárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 õszétõl Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költõ lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az õ ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-tõl segédszerkesztõ lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa címû komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik elsõ verseskötete, belefogott a János vitézbe.
Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyûjtötte össze az 1845. márciusában megjelenõ Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztõségébõl. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták: Útijegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei címû versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában Felhõk címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, késõbb A hóhér kötélen címû regényén dolgozott. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát.
Egybõl beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze. 1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal. 1848. március 15-e egyik vezetõje, de az elért politikai eredményeket keveselte. Királyellenes verseket írt, népgyûléseket szervezett, szembe került vezetõ politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerûségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petõfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregbõl). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tûnik el örökre, 1849. júl. 31-én.
Felesége:Megyeri SáraApja:Petrovics István Anyja:Hrúz Mária
Petõfi Sándornak a saját kézirata